Az Én Ciprusi mesém 4. rész
Ott tartottam, hogy nagyjából (már volt 2 lábasom, meg négy tányérunk, valamint fejenként 1,5 törölközőnk.. jaaaaa és mindenkinek jutott párna bocsi) berendezkedem az új otthonomba. Munka, lakás pipa. A következő lépés a tartózkodási engedély vagyis a yellow slip. Erről már írtam egy posztot ezért nem is részletezném még egyszer. A lényeg időpontot foglalni a weboldalon, majd beszerezni a munkáltatótól a papírokat (ezt tart a legtovább főleg ha Angol a főnököd), elmenni az időpontra (ez egy elég fontos momentum, semmiképpen sem felejtsétek el az 1 hónapja kért időpontot mint Én mert kezdhetitek elölről az egészet). Na kérem miután kezedben van a sárga papírod örömittasan konstatálod, hogy már majdnem Cipusi vagy (eltekintve, hogy nem beszélsz görögül, hogy nem itt születtél és hogy a Cipióták soha nem fognak befogadni). De nem foglalkoztam ezekkel az apróságokkal bátran szórtam az a kb 10 szót amit megtanultam görögül, ezzel is jelezve hogy Én kérem ide tartozom.
A nyár sok mindent tartogatott számomra. Új ismeretségeket, kalandod. rengeteg tanítást.
Rájöttem arra is, hogy akármerre is mész a világba „magadat” mindenhová viszed magaddal.
Itt arra gondolok, hogy lehet ugyan annak az országnak más a szokása kultúrája Te akkor is Te vagy! És ha ez beleillik az adott ország mentalitásába akkor maradsz, ha nem akkor mész tovább.
Történt ugyanis, hogy megismerkedtünk egy angol családdal, akik hosszabb ideig voltak itt. A család egyik tagja egy 22 éves kislány (igen tudom, hogy az már nem kislány, de mivel egyidős az Én gyermekemmel nekem kislány) beleszerelmesedett a szigetbe (meg az egyik lakójába természetesen) és úgy döntött itt marad dolgozni a szezon hátralévő 3 hónapjára. De nem talált olyan munkát, amihez lett volna szállás, így aztán felajánlottuk neki, hogy nálunk van egy üres ágy jöhet hozzánk lakni. Mert ilyen vagyok. Magyarországon is többször elő fordult, hogy lakott nálam barátom, barátnőm, sőt kapaszkodjatok meg exem is, akinek valamilyen oknál fogva nem volt hova mennie. Ezen a ponton halkan jegyezném meg, hogy ez alatt a 3 hónap alatt rájöttem, hogyan viselik el az angolok azt a zord időjárást meg a sok mogorva embert?!
Hát alkohollal (jó sokkal) és kexel (jó sokkal) lehetőség szerint, hogy ne legyen unalmas sűrűn váltogatva a partnert/partnereket (mikor milyen a felhozatal) hozzá. legalábbis a fiatalok nagy része így, az biztos!
valamint pár életvezetési tanácsot is kaptam tőle.
A másnaposság ellenszere! ha már az inglisbrekfeszt mellé legurul a csapolt sör tea helyett, így folyamatosan biztosítva van a megfelelő véralkohol szint vagyis aznapos vagy nem másnapos
Mindenképpen legyen egy olyan taxis ismerősöd aki akkor is tudja hol laksz amikor Te már nem emlékszel rá
valamint az esti buli után ha véletlenül haza találnál de az ágyadat eldugta volna valami gonosz manó akkor a lakás padlója tökéletesen megfelel alvásra (jót tesz a gerincnek a nagy melegben meg még hűt is)
Szóval az új lakótársunk beköltözésével kb mindenki, akivel itt összeismerkedtünk, meg volt győződve róla, hogy nálam nagy baj van a toronyba. Hiszen ki más engedne magához egy vadidegent és ráadásul ingyen?!
A következő lépés az őrülté nyilvánításom útján az volt, amikor áthívtam az ismerőseinket vacsorára hozzánk. Mivel Én nagyon szeretem a társaságot a jó beszélgetéseket, és imádok főzni nem gondolnám, hogy étterembe kellene minden alkalommal menni, ha erre vágyom.
Na az itt élők nagy része nem így gondolja! Találkozni elég a bárba vagy az étterembe, mindenki vegyen magának amit akar a mosogatás meg marad a személyzetnek.
Nekem az is nagyon fura, hogy az itt élő magyarok sem csinálnak olyat, hogy csak úgy összeülnek valahol egy batyus bulit csapva, hátrahagyva az üzleti érdekeket, neveti, beszélgetni, magyarosan mulatni egyet. Bár az is lehet, hogy csak minket nem szeretnek és mindig kihagynak a vendéglistáról (mondjuk meg is érteném őket, néha én is nehezen viselem magamat a családról már nem is beszélve)
De mindezek ellenére és mindezekkel együtt imádom az én Ciprusomat. Mert amit nem találok itt meg az megteremtem magamnak, amit meg találok és nem tetszik azzal meg nem foglalkozom.
Mert van az a mondás:
Amin tudsz változtatni, azon változtass! Amin nem tudsz azt pedig fogadd el!
És a legnehezebb, hogy a kettő között tudjál különbséget tenni! (tudom-tudom sok volt a szabópéter meg a brájentrészi)
A következő részben a téli időszakról mesélek majd kicsit, mert az is megér egy misét akarom mondani mesét.